Történelem

Németország 1919-1923 között: kultúra és gazdaság

Kifizethetetlen jóvátétel, háborús bűntudat és frissen meglelt kultúrális szabadság határozta meg ezt a változatos kort.

KULTÚRA

A birodalom a múlté lett, a német nép pedig megragadta a lehetőséget, hogy megszerezze a szabadságát

A német főváros, Berlin rövid idő alatt a világ egyik kultúrális központjává vált, ez figyelemre méltó teljesítmény volt, tekintve, hogy a háborús kapituláció csak néhány évvel korábban történt. Országszerte új lehetőségek nyiltak a nők számára: megkapták a választójogot, és a születésszabályozás modern formáihoz is hozzájutottak. A művészetben is előtérbe kerültek az új gondolatok, különösen a Bauhaus, egy dizájn- és építészeti iskola, amely 1919-ben Weimar városában nyílt meg. Az utcákon azonban továbbra is felbukkant az erőszak, és nem szűnt meg a politikai bizonytalanság sem. A kultúra és a szórakozás ezen korszaka lett az egyik eszköz, amelynek segítségével a németek elviselték a bajokat, és amely segített átevickélni a köztársaság kezdeti ingatag évein – az élelmiszer- és pénzhiány ellenére.

Berlin óriási szerepett játszott ebben az új önkifejezési módban, de a weimari kultúra leghíresebb műfaja, a kabaré Münchenben gyökeresedett meg. A műfaj már a századforduló óta létezett Németországban, de teljességében csak az 1920-as években virágzott ki. Amikor elkezdődtek a weimari köztársaság legjobb évei, a “Kabarett” társadalomban betöltött avantgárd szerepe tovább növekedett.

GAZDASÁG

A mérhetetln jóvátétel fizetése és a súlyos hiperinfláció mellett a német gazdaság beleragadt a háburú utáni pangásba.

A nyugati front legtöbb harca Franciaország és Belgium területén zajlott, így Németország profitált a nagyrészt sértetlen Ruhr-vidékből, az ország ipari központjából. Mindez azonban megváltozott a versailles-i békeszerződéssel, amely megnyomorította az országot. 1921-ben alig tudta kifizetni az első év kétmilliárd aranymárkányi jóvátételét, nagy részét szénnel, vassal és fával rótta le. 1922-re viszont világossá vált, hogy ez nem fenntartható rendszer, és elkezdődött a hiperinfláció. A papírpénz napról napra értéktelenebb lett, az emberek talicskákban gyűjtötték a bankjegyeket, és siettek elkölteni, mielőtt az árak tovább szöktek volna az egekbe.

A hiperinfláció rombolta a zsenge weimari köztársaságot, így Gustav Stresemann közbelépett. Az 1932 augusztusában kinevezett kancellár elrendelte, hogy a munkások térjenek vissza a Ruhr-vidékre, és nekilátott az ország stabilizálásának. Az új pénz, a Rentenmark és a Dawes-terv keretében nyújtott 200 millió dolláros USA-kölcsön segítségével Németország képes volt újra talpra állni.