• Történelem

    Németország 1919-1923 között: politika

    POLITIKA A császár távozásával újfajta politika alakult ki a fiatal köztársaságban Friedrich Ebertet 1919 februárjában elnökké választották. A II. Vilmos császár uralmának árnyékából kilépő weimari köztársaság volt a háború lángjaiból kiemelkedő főnix. Miksa badeni herceg birodalmi kancellár hivatalosan átadta a hatalmat Ebertnek, Németország pedig ekkor szövetségi államokra (Land) oszlott, mindegyik önálló volt, a had-, kül- és pénzügyeket kivéve, végső soron pedig a berlini Reichstagban működő központi kormányzatnak tartozott beszámolni. A weimari köztársaság arányos képviseleti rendszert alkalmazott, és minden húsz évnél idősebb ember jogosult volt a szavazásra. Ez azt jelentette, hogy több kisebb párt vett részt a kormányzásban, és egyiknek sem volt abszolút többsége. Ez megakadályozta, hogy bármelyik párt kizárólagos hatalomra…

  • Történelem

    Németország 1919-1923 között: kultúra és gazdaság

    Kifizethetetlen jóvátétel, háborús bűntudat és frissen meglelt kultúrális szabadság határozta meg ezt a változatos kort. KULTÚRA A birodalom a múlté lett, a német nép pedig megragadta a lehetőséget, hogy megszerezze a szabadságát A német főváros, Berlin rövid idő alatt a világ egyik kultúrális központjává vált, ez figyelemre méltó teljesítmény volt, tekintve, hogy a háborús kapituláció csak néhány évvel korábban történt. Országszerte új lehetőségek nyiltak a nők számára: megkapták a választójogot, és a születésszabályozás modern formáihoz is hozzájutottak. A művészetben is előtérbe kerültek az új gondolatok, különösen a Bauhaus, egy dizájn- és építészeti iskola, amely 1919-ben Weimar városában nyílt meg. Az utcákon azonban továbbra is felbukkant az erőszak, és nem szűnt…

  • Történelem

    A weimari köztársaság viharos útja

    A törekvő, 14 éve demokratikus német társadalom a gazdag kultúrális fellendülséből katasztrofális gazdasági összeomlásba és politikai szélsőségességbe zuhant. A két világháború között Németországra leginkább úgy tekintenek, mint arra a táptalajra, ahol elvetették Hitler gonoszságának magjait. Ez a korszak azonban sokkal több, mint csupán egy megalomániás felemelkedésének előfutára. 1918. november 9-én, két nappal azelőtt, hogy a fegyverek végleg elhallgattak a nyugati fronton, II. Vilmos császár lemondott a trónról és Hollandiába menekült. Úgy hitte, ezzel a tettével “…feláldoztam magam és trónomat abban a hitben, hogy így cselekedve szolgáltam legjobban szeretett hazám érdekeit”. Ezzel hatalmi vákuumot okozott, az utcákon elszabadult az anarchia, mivel a Német Császárság szétmorzsolódott. A bekövetkező németországi forradalom hónapokon át…